A lángoló vastaggyökér (Radix dictamni)

A régiek házipatikájában gyakori volt a különös, bódító illatú, lángoló dictamnus vagy vastaggyökér nevű szép virág, amit népiesen ezerjófűnek is neveznek. A botanikusok kőrislevelű fű vagy szarvasgyökérként ismerik. Miként a neve is mutatja, az ezerjófű sokfajta bántalom ellen javallott gyógynövény, de nem azonos a gyógyteáknál említett Centaurium umbellatummal, amit magyarul szintén ezerjófűnek neveznek.

Az ezerjófűnek vagy vastaggyökérnek sajátos élettani tulajdonságai vannak. Legérdekesebb tulajdonsága az, hogy a közel egy méter magasra növő bokor meglehetősen könnyen lángra lobbantható. Ennek oka, hogy a növény virágán és a szárán parányi, egyszerű nagyítóval is észlelhető, körte alakú képződmények találhatók, melyek olyan illatos váladékot termelnek, amivel a növény távol tartja magától a csigákat és a kártevő rovarokat.

Érdekes jelenség, hogy ha nyílt lánggal közeledünk a "lángoló dictamnus"-hoz, esetleg gyufát vagy öngyújtót lobbantunk a közelében, a növény spontán módon felgyullad. Előfordulhat, hogy ha a vastaggyökért csokorba kötve hazavisszük és napsütötte, meleg szobában tartva az fellobban s ebben a "biológiai" tűzben a növény elhamvad.

Mindez érthetővé teszi, hogy a középkorban varázserőt tulajdonítottak a szépvirágú, illatos növénynek. A babonás emberek bájitalt főztek belőle s felhasználták titkos praktikáikban.  Egyes helyeken még napjainkban is babonák fűződnek a csodálatos gyökérhez. Például, azt mondják, hogy ott, ahol a harkály dictamnus levelet ejt el a csőréből, ott kincs terem a földben, vagy, hogy a csodás gyökér a hétlakatú zárt is kinyitja.

Más tudósok véleménye szerint pedig az ezerjófű virágjában és a szárában rejlő illatos olaj azért termelődik, hogy vonzza a rovarokat, s azok beporozzák a virágot. A vastaggyökér másik sajátossága ugyanis az, hogy a növény szép, citrom illatú virágában a porzók jóval előbb érnek meg a bibénél, így az nem képes az önmegporzásra.

A megtermékenyítést az idegen virágporral megrakott rovarok végzik el, a kialakuló termés pedig robbanásszerűen felpattan, messze szétszórva a magokat, így biztosítva a faj fennmaradását és elterjedését. Ez a protandria jelenség.

Gyógynövényként a vastaggyökér már századok óta ismert. Szárított gyökere porrá törve gyomorfájdalmak, epilepszia esetén hatásos, de használják arcvízként is, mert állítólag eltűnteti a szeplőt és  megőrzi a múló szépséget. A vastaggyökér leveléből pedig még ma is teát főznek, főleg a magas hegyvidéki emberek.