Útifű (Plantago lanceolata és Plantago maior)

Az útifű (Plantago) füzéres virágzatú, hosszúkás levelű növényfajok egyike. Legismertebb az útilapu vagy a martilapu.

A mifelénk gyakori, szinte mindenütt előforduló, keskeny vagy széles levelű útifű általában a legelőkön, a réteken vagy az ösvények mentén található. Az útifű könnyen felismerhető a füzérvirágjáról is.

A gyógyászatban az útifű  levelében található glycosida, az aucubinosid miatt keresett, mely kiváló köhögéscsillapító hatóanyag.

Az útifű gyűjtése nem körülményes, hisz mindenütt elénk kerül, mégis jobb olyan helyekről összegyűjteni, ahol kevésbé szennyezett a levegő. Az útifűnek csak a levelét gyűjtjük, s mivel van miből válogatni, szedjük csak a szép, egészséges leveleket. A gyógynövényként használt keskeny levelű útifű gyűjtésének optimális ideje április 21. - május 20. A könnyebb száradás miatt, darabokra is vághatjuk, majd tároljuk hűvös, száraz helyen.

Az útifű felhasználása főként teaként közismert. Az útifű-tea meghűlés esetén, köhögés ellen ajánlott.

Az útifűtea

Az útifűtea meghűlés, köhögés ellen való. A tea elkészítéséhez azonban jó, ha van három csipetnyi  martilapu levelünk és egy csipetnyi ürömfűnk is, amit egy maroknyi útifűhöz keverünk, majd negyed liter vízben 5 percig főzzük. Rövid ideig állni hagyjuk, aztán megszűrjük s a szüredékhez 3-4 kanálnyi mézet keverünk és az egészet szörppé főzzük. Ebből majd negyedóránként egy kávéskanálnyit fogyasztunk.