A zsurlófű

A zsurlófű, latin nevén Equisetum arvense, nemcsak egyszerű gyomnövény, hanem kitűnő gyógynövény is.

A zsurlófű agyagos, nedves réteken fordul elő. Neve onnan ered, hogy régen, s bizonyos területeken faluhelyen még napjainkban is, edények súrolására is használták, magas kovasav tartalma miatt.

A zsurlófű gyűjtése hozzáértést követel. Sosem szedjük kora reggel, harmatos időben, vagy esős napon. Mivel vadon nő, vigyáznunk kell arra, hogy a növény begyűjtésekor ne keveredjen más növényekkel, ugyanakkor szedjük gondosan, nehogy az egész növényt, gyökerestől kirántsuk, hogy a következő évben már ne találjuk a régi helyén.

A zsurlófű szárítása igényes munka. Mivel az egész növényt szárítjuk, a begyűjtött zsurlófüvet terítsük szét egy tiszta vásznon vagy papíron és hagyjuk, hogy szellős helyen, időnként megforgatva száradjon, nehogy a nedves talajon élő, sok vizet magába szívott növény megpenészesedjen.

A zsurlófű felhasználása A természetgyógyászatban az egész növény felhasználható. A zsurlófű hatóanyagai a benne levő szaponin, kovasav és aconitin, valamint az oxálsav. Értékelik a magas C-vitalin tartalma miatt is. A zsurlófű használata általában főzet formájában ajánlatos. A zsurló-fű főzet máj- és vesebántalmak, valamint köszvény esetén hatásos. A zsurlófű hamujában sok az aluminium és káliumklorid. A finom porrá tört szárított növényt állatok sebeire is teszik.

A zsurlófüvet a természetgyógyászatban a növényben levő saponin nevű hatóanyagok miatt használják. Magas saponin-tartalma révén kiváló étvágygerjesztő és  nyálkaindító hatású, valamit jó izzasztó szer.  Rendkívül elősegíti az egyes táplálék felszívódását.