Hasznos tudnivalók a háztartásban

A családban természetes módon anyáról leányra átöröklődik a házi munkák elvégzésének módja, a jól bevett, kipróbált gyakorlat bizonyos munkák elvégzésére, az évszakokhoz igazodó tennivalók beosztására. De napjainkban, amikor a szülők, s még a nagyszülők is dolgoznak, s a gyermekek napköziben nevelkednek, az iskolai program után pedig egyedül vannak otthon, már nincs kitől megtanulniuk a naturista háztartás mikéntjét. Hadd álljon itt néhány több generáción át feljegyzett, hasznos tudnivaló, amit a modern háziasszonynak is jó tudnia!

Kiszáradt kenyér felfrissítése. Aki hétvégi kirándulásra megy, előfordulhat, hogy vidéken nem talál bármikor nyitott üzletet, ezért otthon előre megvásárolja a szükséges mennyiséget. Ám meglehet, hogy a kenyér kiszárad. Ilyenkor a megszáradt kenyeret tegyük agyagedénybe, jól lezárjuk, majd egy ideig forró vízbe helyezzük. Miután az edényt kivesszük a forró vízből és felnyitjuk a fedelét, meglátjuk, hogy az ilyen hagyományosan kezelt kenyér olyan friss lett, mintha most sütötték volna.

Tartósított gyümölcs. Napjainkban az év bármely szakában általában már mindenütt bármilyen gyümölcs beszerezhető, mégis külön öröm, ha az ember a saját kertjében beérett gyümölcsöt nemcsak érés idején, hanem később is elfogyaszthatja. Sikeres tartósítás esetén ez nem is nehéz. A tartósított gyümölcs egyetlen kelléke a selyempapír. A szép, érett gyümölcsöket jól szárazra törölve, egyenként finoman begöngyöljük egy-egy selyempapírba, és félre tesszük. Az így tartósított gyümölcsök színe élénkebb marad, nem képződnek foltok rajta.

A cseresznye tartósítása. Aki a friss cseresznyét nem csak érése idején szeretné élvezni, a következő módon tartósíthatja a friss cseresznyét: a legszebb, teljesen ép cseresznyéket szedjük le szárastól, majd rakjuk bele egy üvegbe, és azt fedjük be légmentesen. A lepecsételt üveget ássuk jó mélyen a földbe, és csak akkor vegyük ki, ha a benne levő cseresznyét el akarjuk fogyasztani.

A gyümölcstárolás és tartósítás ősi módja, ma, a mélyhűtés idejében tán túlhaladott, mégis jó tudnunk, hogy már elődeink is tudtak olyan módszerről, mellyel állítólag akár évekig frissen tarthatták a gyümölcsöket. A gyümölcstároláshoz tiszta fehér homok szükséges, amit addig mosunk, míg a leülepedett homok feletti vízréteg teljesen tiszta marad. Ekkor az így megtisztított homokról leöntjük a vizet, megszárítjuk a napon, majd konyakot öntünk rá és beleszórjuk egy agyagból vagy fából készült tartályba, aztán a se túl érett, se túl zöld gyümölcsöket úgy helyezzük bele, hogy ne érintkezzenek sehol egymással, hanem mindenhol homok vegye körül. Gyümölcstárolás esetén fontos, hogy az agyagtartály ne álljon nedves helyen, a fából való tartály pedig ne álljon melegben. Még érdekességként is érdemes kipróbálni!

A komló, mint tartósító. A komlónak mind a virágja, mind a gyümölcse tartósító hatású. Ha például, a friss gyümölcsöt beletesszük egy komlóval teli edénybe, sokáig eláll. A komló a sajt tartósítására is igen ajánlatos. Persze, a komlótól a sajt átveszi az ízt, de vannak, akik épp sörrel permetezve fogyasztják a sajtot, hogy ízletesebb legyen. Így tehát nyugodtan tartósíthatjuk a sajtot komlóban, hisz a komlótól sosem lesz férges. Sőt, ha a sajtba már előzőleg befészkelték magukat a pondrók,  a komló hatására rögtön elhagyják a sajtot. De ehhez az is kell, hogy mielőtt a komlóba raknánk a sajtot, előzőleg mossuk le jól ecettel.

A citrom eltartása. Ha sok citromot veszünk, legjobb, ha egy nagy befőttes üvegbe belerakjuk a friss, jól megmosott citromokat és felöntjük tiszta, hideg vízzel. Ezt a műveletet naponta megismételjük úgy, hogy az állott vizet kiöntjük és újból friss, hideg vizet öntünk a citromokra.

A füstölt sonka tartósítása. A füstölt sonka finom és praktikus eledel egy víkendházban. Ha csak időszakosan látogatunk is ki vidéki házunkba, bizonyos élelmiszereket, mint pl. a füstölt sonkát is, nyugodtan ott tárolhatjuk, ha azt megfelelő módon tettük el. A sonka sosem penészedik meg és nem szárad ki, ha a száraz, illatos szénát ujjnyi hosszúságúra vagdalva egy új zacskóba rakjuk, mégpedig úgy, hogy a belehelyezett sonka mindenütt be legyen takarva vele. Aztán a zacskót bekötjük és száraz, szellős helyre akasztjuk. Az így tartósított sonka akár évekig is eláll, s megőrzi finom ízét.

A kolbász penészedése ellen. Előfordulhat, hogy a nem eléggé kiszáradt kolbász megpenészesedik. Ilyenkor egy tányérkába tegyünk kis konyhasót és öntsük le vízzel, hogy pépes folyadék képződjön. Ezzel a sós péppel kenjük be a penészes kolbász szálakat, s meglátjuk, hogy a penész azonnal eltűnik róla s néhány nap múlva a kolbászok finom jegecekkel vonódnak be, ami elejét veszi a további penészesedésnek.

Befagyott kút felengedése. Előfordul, hogy nagy hidegben, főleg ha ritkán használják, mint pl. a télen ritkán lakott víkendházaknál, befagy a kút. Egyszerű ésszel az ember azt gondolná, hogy kis forró vízzel felengedheti a kút vizét, de ez nem tanácsos. Legjobb, ha a befagyott kútba kis konyhasót szórunk, pontosabban, fél kilónyi só elégséges, hogy egy óra alatt felolvassza a szükséges mélységig.

A kemény víz puhítása. A kemény víz, vagyis a nagy mésztartalmú víz nem alkalmas mosásra, öntözésre, de ha kevés szalmiákkal keverjük, igen alkalmassá válik a növények, különösen a szobanövények öntözésére. Maga a szalmiáksó igen illékony anyag, ezért a legjobb, ha szalmiákszeszt használunk a víz puhítására. Öntözéskor egy kávéskanálnyi szalmiákszesz elegendő 5 l vízhez. Ha viszont mosásra akarjuk használni az ilyen kútvizet akár több szalmiákszeszt is hozzákeverhetünk, hisz ez egyben kiváló tisztítószer is. Különösen a színes kelmék esetében hatásos.

Politúr-fényesítés. A kereskedelem sokféle szert kínál bútoraink karbantartására, de ne feledjük a régi, egyszerű módszert sem, mely szerint egy kis edényben keverjünk fél liter tiszta, lehetőleg esővízbe - már amennyiben napjainkban az eső még tiszta lehet - némi tiszta lenolajat és kis tiszta szeszt. Ebbe a folyadékba mártsunk egy darabka puha ruhadarabot, majd kenjük be vele a politúros felületet. De gyorsan végezzük, mert különben nem válik fényessé.

Nádfonatú kosarak tartósítása. Modern háztartásunkban a műanyag tárgyak igencsak elszaporodtak, mégis meglehetősen sokféle természetes alapanyagú, nádfonatú kosarat is használunk. Ezek igen tartósak, ám a túl nehéz súlytól vagy egyszerűen a gyakori használattól, mint pl. a ruháskosár, legtöbbjük alja kiesik, vagy egyszerűen megkopik, holott a kosár még épnek látszik. A régi öregek ezt úgy oldották meg, hogy a kosár aljára két lécet keresztbe szögeztek. Ettől a kosár nemcsak több súlyt elbír, de tartósabbá is válik.

Párnatöltés. Ha a párnahuzatot új tollal akarjuk megtölteni, vagy a régi huzatot, a mosás miatt ki akarjuk üríteni, a legcélszerűbb, hogy az új huzatot hozzávarrjuk a régihez s így az áttöltés alatt a pelyhek nem szóródnak szét a lakásban. Mikor a párna megtelt, az egész tollat rázzuk az aljára, a két összevarrt huzatot fejtsük szét, az új huzatot pedig varrjuk azonnal össze.

Bőrtáska tartósítása. Manapság az üzletek tele vannak szebbnél szebb táskákkal. Bár legtöbbje műanyag, divatos színük, formájuk miatt valamennyi vásárlóra talál. Mégis a bőrtáska az, amit minden jó ízlésű hölgy kíván. A klasszikus vonalú, valódi bőrtáska minden korban divatos marad. Épp ezért, bőrtáskáinkat érdemes jól tartósítani. A bőrt kenjük be nyers vazelinnal, s mivel ez az anyag nem illékony, a műveletet nem is kell gyakran ismételnünk. A vazelin simulékony, vízhatlan s egyben konzerváló hatású is, így a vazelinnal kezelt bőrtáskának igen jót tesz, ezen kívül a bőrtáska átveszi a vazelin természetes fénymázát, ami más zsiradék esetében nem áll, így a vazelin szebbé teszi a bőrtáskát.

Kalapfestés. A kertben használatos legócskább szalmakalapunkat is könnyen sárgára festhetjük, ha csipetnyi sáfrányt darabka tüllbe kötve beáztatunk félliternyi vízbe, s ezzel az oldattal jól belocsoljuk a szalmakalapot. Ez után szobahőmérsékleten megszárítjuk. A napon nem ajánlatos szárítani, mert így ugyan hamarabb megszárad, de a szalma megmerevedik, folyton zörög, eltörik.

A szódabikarbóna alkalmazása. A háztartásban igen gyakori a szódabikarbóna alkalmazása. Kalács és aprósütemény készítésekor például, használhatjuk élesztő helyett. Erre a célra egy teáskanálnyi szódabikarbónát meleg tejben elkeverünk a fél kiló liszthez. De a hüvelyesek, azaz a bab, a borsó, a lencse is gyorsabban fő puhára, ha a vízbe késhegynyi szódabikarbónát teszünk. A zöld főzelékek, mint pl. a paraj, a bab, a kelkáposzta megőrzi szép színét, ha szódabikarbónával főzzük. A húslevesbeli csont kifőzéséhez is jó a szódabikarbóna. Még a kávé is zamatosabb lesz, ha csipetnyi szódabikarbónát adunk hozzá, mert az, jobban kilúgozza. A nyári melegben pedig, kevés szódabikarbóna meggátolja a tej vagy a húslé megsavasodását.
E sok jó hatás ellenére vigyáznunk kell azonban, mert a túl sok szódabikarbóna használata emésztési zavarokat okozhat!

Halat éltető pálinka. Manapság, amikor hála a gyors közlekedésnek, no meg a mélyhűtésnek, a szupermarketekben a legtávolabbi vidékekről származó halakat is beszerezhetjük, furán hat a régi öregek tanácsa, mégis jó tudnunk, hogy aki a frissen fogott halat később akarja elfogyasztani vagy épp messzibb helyre elvinni, akár két napig is életben tarthatja, ha pálinkába mártott kenyeret tesz a szájába.

Gyomirtás. Kertes házaknál vagy a víkendházakban sokszor a kövezet közül előtör a gyom. Ha gyakran tisztogatjuk a közöket, eredményt érhetünk el, de nagyon fáradságos munka. A legjobb, ha a kövezet közé sót szórunk. Ez kiöli az ott dísztelenkedő gyomot, s mivel útról van szó, a talajba kerülő só nem árthat más növénynek sem.