Gyógynövényismeret az ókori görögöknél

A görög mitológia, melynek nyomai már i.e. 1500 óta kimutathatók, Aszklépioszt tartja a gyógyítás istenének. Thesszália virágkorához tartozik Kheirón kentaur, Aszklépiosz orvostudományban jártas tanítója. Bár Aszklépiosz születéstörténetéről különböző változatok léteznek, az egybehangzó, hogy Kheirón, a gyógynövényekben gazdag Künortion hegy oldalán élő bölcs kentaur nevelte.

A görög mitológia szerint a jóindulatú kentaur, a héroszok tanítója a gyógyítás művészetében és a zenében. Aszklépiosz tőle tanulta meg felismerni a gyógyító füveket, bekötözni a sebeket és meggyógyítani a különböző bántalmakat.

Pliniusz szerint itt nőtt a kentaurion vagy khironion növény, ami állítólag minden kígyómarást s még a mérgezett nyíl sebét is meggyógyította. És Aszklépiosz olyan tökélyre vitte a gyógyítást, hogy végül képes volt feltámasztani a halottakat is.  

Az i.e. 600 előtti időkről Homérosz és Hesziodosz költeményeiből értesülünk az orvoshéroszról és az isteni orvosról. Epidauroszban találhatók az Aszklépiosz-szentély első virágkorára vonatkozó (i.e. 500-300) írásos nyomok. Az i.e. 300 körüli időszakból származó feljegyzések, a IV. században Epidaurosz városában élt Iszüllósz: Apollón és Aszklépiosz gyógyításairól szóló kőbe vésett dicsőítő költeményei, a gyógyulásokat feljegyző hivatalos listák, melyek részletes adatokkal szolgálnak az Epidauroszban történt gyógyulásokról.

Kosz szigetén pedig az i.e. 600-400 közötti időszakról az Aszklépiadák orvoscsaládjának virágkorára utaló adatok léteznek. A kószi Aszklépiadákkal új korszak kezdődött az isteni eredetű orvosló-nemzetségben.
Léteznek Hippokratész életére (kb. i.e. 460-377) valamint a későbbi Apollón Küparissziosz ligetében épült Aszklépiosz szentély alapítására vonatkozó írásos dokumentumok is. Valamennyi szentély közös vonása, hogy ezek mindig valamely friss forrás, gyakran gyógyforrás mellett, jó levegőjű ligetben álltak, ahol a kígyók is szerepet játszottak a gyógyításban.

Athénban i.e. 420-ban alapították meg az Aszklépiosz-kultuszt. Majd i.e. 291-ben a római Tiberisz-szigeten is. Ez utóbbinak döntő szerepe volt az Aszklépiosz-kultusz későbbi elterjedésében a Római Birodalomban.

Annyi bizonyos, hogy az ókori gyógynövényekkel kapcsolatos tudományt nagy titokban őrizték a szentélyekben.