A természetgyógyászat úttörői

Az ókorból ránk maradt szobrok és domborművek alapján, ma már közismertek az orvoslás mitikus vagy reális alakjai. Aszklépiosz például szelíd arckifejezéséről és a mellette álló kis Theleszphóruszról ismert, mely az újjászületés, a gyógyulás géniuszát szimbolizálja. Aszklépiosz felesége a fájdalmat csillapító Epione - nevéből származik az ópium elnevezése. Leányuk a ragyogó szépségű Hügieia, kezében csészével, amiből egy kígyó iszik. Ezt a szimbólumot, főleg a címerállatot vette át a későbbi orvostudomány, mely máig az Aszklépiosz botjára csavarodó, edényből ivó kígyót  tartja az orvoslás és gyógyszerészet jelképének. A régi gyógyszertárak portáléján még napjainkban is gyakran látni Aszklépiosz és Hügieia szobrait, vagy az őket ábrázoló domborműveket avagy kirakat-vitrázst.

Tudományos szempontból először Hippokratész, a görög orvos foglalkozott a gyógynövényekkel, aki már abban a korban több mint 300 féle gyógynövényt tartott számon. Az ókor legjelesebb és egyben a világirodalom első füveskönyve Theophrasztosz: A növények megismerése c. munkája, mely 450 növény leírását tartalmazza. Mithriadesz  pontuszi király orvosa képekkel illusztrált botanikai könyvet állított össze, melyben mérgező növényekről, de azok ellenszeréről is szó esik. Andromachus, Néró udvari orvosa már 140 féle csodaszerről tudott, mely méreg ellen védett. Sajnos, a történelemből tudjuk, hogy ezek a szerek nem mindig békés szándékot szolgáltak.