Levegőfrissítés, természetes illatok

A lakás legfőbb eleme a friss levegő. A tisztán tartott lakás eleve kellemes, de a levegőfrissítés sosem felesleges. Ha társaság jön hozzánk, s cigarettáznak, a legfrissebb levegőjű lakás is megsínyli. Ha főzünk, még a legfinomabb ételek aromája is kellemetlen lehet, ha tartósan beszűrődik a szobába. Idővel még a frissen mosott ruha is szagossá válhat, ha a szekrényt túl teletömjük. Íme, néhány mód olyan természetes illatok nyerésére, melyek felfrissítik a levegőt, egyedivé varázsolják a szekrényeinket, kellemessé teszik az otthonunk atmoszféráját.

A szobanövények igen alkalmasak levegő felfrissítésre. Különösen a virágzó szobanövények. Nemcsak szépségük miatt, de, miként az a tudósok már kimutatták, a virágzó növények lélegzésükkor nagy mennyiségű oxigént lehelnek ki s így ózonosítják a levegőt. A biológiai létünkhöz annyira szükséges oxigéntöbblet valóságos ingyen-forrás a sokvirágú szobanövény. Az oxigén-gazdag levegőben nem maradnak meg a bacilusok. Az ózondús levegőben egyszerűen elégnek, így nem könnyen terjednek a fertőző betegségek sem. Az ózondús levegőjű szobában lakók nincsenek annyira kitéve a fertőző betegségeknek. Tehát, lakásunkban tartsunk minél több virágzó növényt, és ápoljuk is rendszeresen. Túl az egészséges légzés vegyi hatásán, maga a növényápolás is jó hatással van az emberre, a pszichológia kiváló és hatásos terápiának tartja különböző lelki bántalmak esetén.

Szegfűszeges narancs. Már az egykori háziasszonyok is tudták, hogy télidőben különösen alkalmas a lakás levegőjét szegfűszeres naranccsal frissíteni. Ehhez vegyünk egy friss, vastag héjú narancsot és szurkáljunk bele vagy 50 szem illatos szegfűszeget, mint a sün tüskéi.  Ezt egy tányéron helyezzük el a szobában, s illata betölti az egész helyiséget.

Természetes illatszerek. Tavasszal, mikor nyílik a levendula, vagy nyáron, a rezedanyílás idején, kinek, melyik tetszik, szedjünk bizonyos számunkra elegendő mennyiséget, kössünk kis csokornyit egy-egy tüllzacskóba és helyezzük a szekrényeinkbe, a ruháink, a fehérnemű közé. Tartós, kellemes illatot nyerünk, ugyanakkor elűzi a molyt is.

A fenyőszesz. Levegőfrissítésre ma már számtalan késztermék kapható, mégis egyre többen használják szívesebben dédanyáink egykor jól bevált receptjeit. Például, a fenyőszesz természetes illata kellemes a lakószobákban de még a betegszobák hangulatát is javítja. Előállításához vegyünk 100 g tiszta borszeszt, s ebbe áztassunk 5 g fenyőoldatot, 1 g borókaolajt, 2 g citromolajat és 5 g ecetétert. A teljesség kedvéért hozzá adhatunk darabka vaníliát is.

Az angelikagyökér hasznos és kellemes a kertünkben. Nemcsak a téli befőzésre és konyhai használatra alkalmas, de az angelikagyökérből kellemes füstölőszer is nyerhető. Az anygelikagyökeret lassú melegben megszárítjuk - legjobb kemencében - és szorosan csukódó dobozban vagy épp szép szelencében tároljuk. Használatkor egy darab gyökeret ecetbe áztatunk, majd apróra vágjuk, és az izzó parázsra helyezzük. Erre egészséges, üdítő illat árad szét a lakásban.

Illatos kis zacskók. Napjainkban igen divatossá vált a sokféle változatban kapható, szép kivitelezésű illatos növényeket vagy porokat tartalmazó zacskó, mégis ritkán találunk olyan illatúra, mely tökéletesen megfelel egyéniségünknek. Az igényes nő mindig ragaszkodik valamilyen sajátos, csakis hozzá illő illathoz és igyekszik is minden ruháját, fehérneműjét, személyes tárgyait átitatni a számára kedves illatszerrel. Aki szeret kézimunkázni kellemes, hasznos időtöltésnek találja, hogy saját maga varrjon, hímezzen kis vászon- vagy tüllzacskókat, amikbe kedvenc illatszerével átitatott vattacsomót vagy szárított virágokat helyezzen. Jó tudni, hogy minél silányabb az anyag, annál inkább átereszti az illatot. Az érdekes azonban mindig maga az illat.
Illatos porokhoz a különböző növények szárított virágát, szárát vagy gyökerét törjük porrá. Például, kellemes illatot nyerünk, ha negyed kiló ibolyagyökérhez fél kiló szárított rózsalevelet, negyed kiló narancshéjat, 4 g kalmuszgyökeret és pár csepp alkoholt valamint néhány szegfű virágot keverünk. Mindezt finom porrá törve és szép kis zacskókba helyezve elégséges port nyerünk szekrényeink illatosítására.

Illatos olajok, házilag. Mivel a kereskedelemben nem mindig találjuk meg a számunkra legkellemesebb illatot, házilag is készíthetünk illatos olajt, mégpedig olyat, amelyiknek az illata legkedvesebb számunkra. Ehhez a kiválasztott virágot, melynek illatát kivonni akarjuk, finom szemcséjű sóval behintjük. Az így elkészített virágból egy sort egy agyagfazék aljára helyezünk. Erre egy tiszta olívaolajba mártott gyapotréteget terítünk, úgy, hogy teljesen befedje a virágréteget. És ezt a sorozatos réteg rétegre való rakodást addig ismételjük, amíg az edény megtelik. Ekkor az edényt légmentesen lezárjuk, és olyan helyre állítjuk, ahol a nap legmelegebben érheti. Két hét múltán az edényt felbontjuk, és az aljára ereszkedett illatos olajt üvegcsékbe öntjük.
Ezt az olajt felhasználhatjuk a kis zacskókba kerülő vattacsomók, vagy más tárgy illatosítására is.

Cigarettafüst-űző. Már erre is van modern megoldás, de ne felejtsük el elődeink próbálkozásait sem, akik egy-egy szivarfüstös parti után egyszerű vízzel is képesek voltak felfrissíteni a szoba levegőjét. A bútorba, függönybe ivódott dohányfüst nem kellemes, az ablaknyitás sem segít sokat, különösen télen nem, amikor nem szívesen hagyjuk kiillanni a meleget a lakásból. De ha a szobába, ahol dohányoznak, minél több vízzel telt edényt helyezünk el, mondjuk kancsót, vázát, a kályhaajtót pedig gyakran nyitogatjuk s miután szivarozó vendégeink elmentek nyitva is hagyjuk, tapasztalhatjuk, milyen gyorsan felfrissül a levegő. A légáramlás kihúzza, a víz pedig magába szívja a füstöt. Persze, a központi fűtéses lakások esetében ez nem áll!

Ananászillatú alma. Az ananász illatát sokan kedvelik, az almáé viszont olykor nehéz is lehet. Aki az ananász illatát jobban kedveli, elteheti úgy az almát, hogy az ananászillatúvá váljon. Ehhez az szükséges, hogy egy tiszta ládikó aljára szárított bodzavirágot hintsünk, aztán sorra ráhelyezzük az ép almákat, de úgy, hogy ne érintsék egymást. Erre ismét szárított bodzavirágot hintünk, és a műveletet megismételjük, amíg a láda megtelik. Tetejére ismét bodzavirágot hintünk, majd egy tiszta fehér papírt, s végül a láda fedelét szorosan ráerősítjük. Egy hónap múlva, ha kinyitjuk a ládát, érezzük, hogy az almák ananászillatúvá lettek.

Tartós illatú rózsaszirmok. Ha a lakás illatosítására szánjuk a rózsaszirmokat, sózással tartósíthatjuk. A frissen szedett rózsák szirmait egy tisztára mosott kőedénybe helyezzük, mintegy 3/5 részt, a fazék üresen maradt 2/5 részét pedig sóval töltjük fel, mely a rózsaszirmokból kivonja a nedvességet és leköti az illatot. Mikor fel akarjuk használni az illatos rózsaszirmot, egy-két kanálnyit kiveszünk a kőedényből, a sós levét kinyomjuk, s az így nyert rózsaszirmokat egy tányérra helyezve olyan helyre állítjuk a lakásban, ahol illatát élvezni akarjuk.

A nedves lakásokban a nyirkosság sokszor kellemetlen szaggal is jár. Legnagyobb hátrány pedig az, hogy a nedvesség a falakba szívódik s a nedves fal sok betegség okozója is lehet. A modern festékipar már számos kiváló, sót is tartalmazó festéket állít elő. A só mohón felszívja és megköti a nedvességet. De előfordulhat, főleg hosszas esőzések idején, hogy a levegő túl nedvessé válik. Ilyenkor, egyszerű szobadíszként, akár egy mutatós tálba is rakhatunk sót, ami a lakás levegőjéből felszívja a nedvességet, s nemcsak szép kristályokat alkot, de a lakókat is megóvja mindattól a betegségtől, mely a nedves levegő miatt megtámadhatná.

A lakás nedvessége igen egyszerű eljárással is megtudható. Ez annyiból áll, hogy a légmentesen elzárt lakásban felállítunk egy pontosan megmért mennyiségű frissen oltott és porhanyított meszet, melyet pontosan 24 óra után ismét megmérünk és megállapítjuk az esetleges súlykülönbséget. Ha a súlyszaporodás egy százaléknál nagyobb, azt jelenti, hogy a lakás nedves, mely károsan hat egészségünkre. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy a nedvességtartalom csökkenthető, különböző módon próbálkozhatunk. Például, egy ferdén valamilyen edénybe állított deszkára klórmészt helyezünk, mely magába szívja a nedvességet és lecsurog. A lecsurgott klórmész, szárítás után ismét használható.

 Szagtalanító. Kelfőzéskor igen kellemetlen, átható szaggal telik meg a konyha. Ez különösen a kisméretű városi lakásokban okoz gondot, ahol a szellőztetés körülményes. Egykori háziasszonyok szerint kelfőzéskor ajánlatos, ha a fazékba, egy tiszta vászonzacskóba kötött jókora kenyérbelet is belefőzünk. Ettől az erős szag nem enyészik el teljesen, de sokkal kevésbé érezhető.

Fahéjas-illatosító szesz. Egy kis zacskó fajéjt pirítsunk meg s miután kihűlt, öntsünk rá egy kis tiszta szeszt. Az így nyert keveréket zárjuk le légmentesen és három hétig hagyjuk állni sötét, száraz helyen. Aztán finom vásznon szűrjük át és hígítsuk fel egy deci desztillált vízzel. Az így nyert fahéjas szesz igen alkalmas a házilag készített szépségápoló szerek illatosítására.