Szegfűszeg (Eugenia caryophyllata)
A szegfűszeg 10 m magasra megnövő fa ma már mindenütt elterjedt a trópusokon. Különösen Indonéziában termesztik.
A bőrös levelű fa ágai végén kiserkenő bimbókból kis fürtvirágzatok képződnek, melyek parányi virágai hosszúkás termést hoznak. Zölden leszedett, napon szárított bimbói a tulajdonképpeni fűszer.
Az ősi Ázsiában ez a szárított virágbimbó, a szegfűszeg (Flores Eugeniae) orvosságnak és fűszernek számított, de afrodiziákumként is ötezer éves múltra tekint vissza. A régi kínaiak a szegfűszeget rágták, hogy szájuk illatos legyen. A bimbókból préselt olaj erős antiszeptikus és érzéstelenítő hatású, a fogfájás ősrégi ellenszere.
A szegfűszeg illóolaja erősen izgató hatású eugenolt tartalmaz, mely egyesek szerint pszichedelikus hatású is.
A szegfűszeg helytelen adagolása épp az eugenol tartalma miatt, kellemetlen mellékhatásokhoz vezethet. Vidékünkön főleg a sütemények és az italok illatosításra használatos.