Gránátalma (Punica granatum)

Az alacsony, alig 7 méternyire megnövő lombos gránátalmafa Délnyugat-Ázsiából származik, de már az ókorban közismert volt a Mediterráneumban is. Meghonosodásuk főleg a föníciaiaknak köszönhető, akik elsőként telepítették a Földközi-tenger partjaira.

A gránátalmafa kicsiny, átellenben fekvő levelei mélyzöldek, tölcsér alakú virágai tűzpirosak. Termése az almára emlékeztet, héja vörös, de ha felvágjuk a termés eléggé kemény héját, alatta több rekeszben sorakoznak a vörös burkolatú, lédús magvak. A magvak igen finom ízűek, a termés húsából pedig üdítőital készíthető.
Az ókorban a gránátalma volt a szerelem istennőjének, akit a görögök Aphrodité, a rómaiak pedig Vénusz néven tiszteltek, a jelképe. Ez az a bizonyos alma, amit Pariz ítélt oda a szép Helénának. A gránátalmát máig erős afrodiziákumként tartják számon.

Hatóanyaga a levelében levő fehérje, cukor, zsír és a többféle gyümölcssav, különösen a citromsav. Héja gazdag cserzőanyagokban.

Erősítő hatásáért élelmiszerként és gyógyszerként fogyasztható