Szerecsendió (Myristica fragrans)

A szerecsendiófa 18 méterre megnövő örökzöld növény. A dió elnevezés téves, mert a növény sárga, húsos 8-10 cm hosszú termésében elhelyezkedő, vörös, tagolt magköpenyben nem dió, vagyis termés, hanem mag található.

A szerecsendió vagy muskátdió nedves, trópusi helyeken tenyészik a legjobban, őshazája valószínűleg valamelyik indiai-óceáni sziget volt, de ma már, hála az emberi beavatkozásnak, mindenütt megterem a trópusokon.

A szerecsendiót fűszerként értékesítik. A termés húsát leválasztva a magról lefejtik a magköpenyt, s ez a "szerecsendió-virág" azaz a macis kerül a kereskedelembe.

A szerecsendió először a XVI. századi nagy utazásoknak köszönhetően került Európába. Sajátos íze érdekes lehetett az addig ismeretlen fűszernek, de népszerűségét inkább a bódító, izgató hatásának köszönhette. A szerecsendiót mind Ázsiában, mind Európában afrodiziákumként kedvelik. A növény magja izgató, mámort és nemi izgalmat keltő illóolajat tartalmaz. Afrodiziákumként a teremés szárított héját, illetve a belőle nyert olajat fogyasztják.

Erősen élénkítő, bódító hatása miatt a szerecsendiót egykor szerelmi varázsszerként alkalmazták.